A metafizikai tünetcsoport
Egy bikával kezdődött, aki új istállóba kerülve „meghülyült" (a gazda szerint), mivelhogy azonnal szorosan az egyik falhoz simult, s jobbra-balra ingatni kezdte a fejét.
Persze, hogy a bika nem tehetett erről, az állatorvos kénytelen volt mégis esetleges "idegrendszeri problémákra" gyanakodni, mert nem tanult mást.
Pedig csupán a régi istállóba kellett volna visszahelyezni, mert a régiek még tudták, hogyan kell istállót telepíteni, de ezt sem a tervező, sem az engedélyt kiadó hivatalnok, sem az aljzatot betonozó kőművesmester, sem pedig a megbízó ma már nem tudhatja. Az új helyre telepített istálló ugyanis (véletlenszerűen) föld alatt áramló vízerek kisugárzásába lett felépítve, s ezt érezte meg az állat.
Egy bikával kezdodött, ezt követte egy másik bika. De amikor a nemzet szomorúságára a Budapesti Állatkert koros elefántja kezdte jobbra-balra ingatni a fejét, valahogyan nem éreztem indíttatást arra, hogy „ezt a maflaságot" a sok-sok tülekedő okos embernek elmondjam.
Tíz éven belül így pusztult el egy elefánt és két kifejlett medve is, pedig piciny odafigyeléssel megmenthetők lettek volna.
Következett egy 9 éves fiú a déli határvidékről, akinél az orvosok kéthetes kórházi kivizsgálást követően egyszerre ötféle, eleddig ismeretlen betegséget állapítottak meg, s a fiút „hazaadták", mondván, hogy „nem tudnak vele mit kezdeni".
A rettegő szemű, szüleibe kapaszkodó, sápatag, önnön félelmeit pillanatonként gerjesztő, s akkorra már csont és bőr fiúcska 2 perc alatt „gyógyult meg".
Csupán azt kellett észrevenni, hogy az ágya körül, egyméternyi sugarú körben 8 db 3 hangszórós hangfal, (azaz: 24 db. állandómágnes!) volt felszerelve.
Hasonló tapasztalatot élt állt két ikerkislány, akik „feje felett" a házteton lévő hatalmas antenna földelése észrevétlenül felmondta a szolgálatot, majd 3 olyan kislány, akik szépen sorrendbe szedett ágyai felett 3 hatalmas, aranyozott keretű falikép függött, s egy daganatos anyuka, akinek az ágya felett (a padlástérben) két, villamossínekbol összehegesztett „szarufa" keresztezte egymást.
*
Ezután történt, hogy - szándékomon kívül – botrányt okoztam Jászberényben:
Az egyik előadásom közben messziről odaszóltam egy, a sorok között helyet foglaló, 17 év körüli kislánynak, hogy szünetben szeretnék a szüleivel beszélni.
Nem tudhattam, hogy az előadóteremben, a hallgatóság között több, mint 70 orvos foglal helyet.
A szünetben ugyanis félrehívtam a szülőket, s jeleztem nekik, hogy a kislány környezetén, szobarendjén, szokásmódjain alaposan változtatniuk kellene, mert arcáról az epilepszia sugárzása árad, s egy hónapja sincs hátra az első nagyrohamig. (A Máltai Szeretetszolgálat anyagi támogatásával egy évig tanulmányoztam az epilepsziát kiváltó földsugárzás-pozíciókat!)
Vesztemre, a szülők szintúgy orvosok voltak, s a következő szünetig a sorok között gyorsan elterjedt a hír, hogy „miket nem merészel mondani ez a sarlatán". Az előadás végén a felingerelt orvosok elől alig tudtam elmenekülni.
Akkor, ott, a szülők oly mértékig felbőszültek, hogy teljes egészében kiesett a fejükből mindaz, amit javasoltam.
A kislányt 3 hét múlva epilepsziás nagyrohammal szállították kórházba. Ettől kellett volna őt megóvni. Sajnos a szülei ezt követően sokáig kerestek, s több hónapba telt, amíg rám találtak. Fél évig tartott, amire megtervezték és végrehajtották a lassú gyógyszerelvonást, de ha ők nem orvosok lettek volna, a kislány, élete végéig, szigorúan begyógyszerezve élhetne.
*
Üvegeket és fémet homokfúvással mattosító mesterhez tértem be, gondolván, hogy az Anyatermészet nem véletlenül találta ki a kopást, öregedést, szürkülést, rozsdásodást és a porosodást.
Magyarázni kezdtem volna neki, hogy mi célból lenne szükséges mattosított üvegpalackokat készíteni, mire a szavamba vágva közölte, hogy érti, amiről beszélek.
Mély lélegzetet véve türelemre intettem, s ismételten győzködni kezdtem volna, hiszen amiről beszélek, azt soha, még akadémikus sem értette meg, hogyan érthetné hát egy „mattosító mester".
Kb. 3-szor kezdeményeztem tehát, hogy „helyreigazítsam" őt, mire kézenfogott, mint egy gyereket, s behúzott egy nagyobb helyiségbe, mondván, hogy nézzek már körül.
A helyiségben, polcokon, rengeteg mattosított fémalkatrész vált láthatóvá, s nagyon-nagyon tetszett minden, amit ott láthattam. Nyomban megértettem, hogy ez az ember valóban tudja, miről beszélek, s ő röviden a következoket mondta:
– Ezek itt angol és német agykutató műszerek alkatrészei, mivel náluk rendelet szabályozza, hogy agykutató műszernek csillogó alkatrésze nem lehet!
Történt mindez kb. 15-20 évvel ezelott. Nos, kedves magyar orvos, fizikus olvasóim, hallottak-e vajon erről, idehaza??
S hol vagyunk még attól, hogy a legfejlettebb országokban sem hajlandóak a szakemberek megérteni, hogy agykutató műszerekhez csakis és kizárólag polaritás nélküli vezetéket szabadna alkalmazni, (azt sem tudják, mi az!), különben a műszer még véletlenül sem a reális értéket mutatja.
A folyamat ma ott tart, hogy a tudományok egyike sem érti a polaritás nélküli vezeték lényegét, s nem is alkalmazza azt, pedig ennek kiváló példája lenne a szemüvegszárakat neutralizáló készülék.
(Szőke Lajos)
Interjú Szőke Lajossal: http://erich.blog.hu/2018/01/12/interju_szoke_lajossal
